A filoterápia egy olyan életvezetési tanácsadás serdülők és felnőttek részére, amely a gondolkodás, az értelem felől közelít az ember sajátos életproblémáira. 

Gondolkodásmódunk alapjaiban határozza meg mindennapi életünket: azt, hogy egy adott szituációban miként viselkedünk, milyen érzelmek támadnak fel bennünk.

Világszemléletünk tudatosítása, mindennapi használatban forgó fogalmaink, gondolatmeneteink "lecsupaszítása", analizálása segít meghatározni, hogy mi a valódi érték számunkra és mik a kiüresedett, mechanikusan, megszokásból használt értékpótló gondolkodás-és magatartásformáink. 

A filoterápia módszertani gyökerei egészen a Kr. e. 4. századig nyúlnak vissza. Az ókori Hellászban az ifjak nevelésének fontos részét képezte a filozofikus eszmék továbbadása. A filozófia ekkor még nem az elvont tanok "poros könyvtár-tudománya" volt, épp ellenkezőleg, mint "beszélgető-tudomány" jelent meg a hétköznapokban. Séta közben, egymással diskurálva törekedtek önmaguk és a világ mind pontosabb megértésére és az igazság keresésére. S épp ez a párbeszéd alkotja a filoterápia központi elemét.

A pszichológiától az különíti el, hogy a klienssel, mint egyénnel vagyunk képesek foglalkozni. Nem egy "átlagos",sematizált ember tulajdonságaihoz viszonyítunk, a másik fél belső valóságának feltérképezése a cél. A pedagógiával közös vonása, hogy a gondolkodási készséget fejleszti, ezáltal a kliens a későbbiekben egyedül is sikerrel kezelheti konfliktusait.

A filoterapeuta nem ad utasításokat, hanem a dolgok továbbgondolására buzdít, hogy ezáltal az egyén megtalálhassa az önmaga számára legmegfelelőbb megoldási konstrukciót.

A filoterápia Platón, Szókratész, Descartes, Kant, Sartre, Heidegger, Wittgenstein, és kortárs filozófusok szellemi hagyatékára épül, és ezt ötvözi többek közt Frankl, Rogers, és a kognitív pszichológia eredményeivel.